Derék polgármesterünk, a román anyanyelvén felsíró, Rozsomákosnak ezidáig még semmi konstruktív jellegű feladat nem jutott eszébe a városfejlesztéssel kapcsolatban. A huszonötezer városi jobboldal rajongó csak most kezdte el érezni saját kis proletár bőrén, hogy a meg nem ígért dolgokból bizony nem is lesz semmi. Rizsa Mókus már ígérni sem akart.
De mit is várjunk tőle, hiszen pontosan ilyen idegent szánt nekünk a drága jó fotballista minisztár álnokunk, hogy ez a nemmiskolci alak aztán érzelem mentesen tudja likvidálni a jobb és baloldali szakikat a városvezetésnek még a környékéről is.
A folyosópletyka szerint a román furiember áldatlan nemtevékenységének elsősorban Kósa Lajcsi örül, mert Miskolc már kezdte utólérni érdeklődésben Debrecen dicső városát, és ugye ebbe cívis szív soha bele nem nyugodhatik.
Az orbáni szentséges szűzmáriába lankadhatatlanul szerelmes és szellemmileg erőteljesen korlátolt szavazótábor számára a tények csak hátsókerti trágyadombra való szerves hulladékok, és amikor már minden bőrt lenyúzott róluk a diktatúra, még akkor is jóságos kezét csókolgatják. Hm, érdekes lehet ilyen szinten szervilisnek lenni, persze a biblia is tartalmaz a lelki szegényekről néhány gondolatot.
Tehát a városvezető továbbra is jó szekus módjára, következetesen nem bír leszállni az előző polgármesterről, és egyik rendőrtől a másikig küldi ugyanazt a nemlétező ügyet, ha meg nem lesz semmi, akkor majd legfeljebb kreál valami jó koncepciósat. A népnek meg tök mindegy, mert segghülye, ugyan milyen lenne a minisztér elnök, ha nem olyan, mint ők maguk.
Tiszta Őrület!
Nos, ezen szavakat igazán jól esett kiírni magamből, tudva azt, hogy nem bír véleményformáló erővel. Egyéb oka van, mégpedig egy nagyon fontos információ, nektek olvasni talán még tudó emberszabásúak számára. Amit leírtam, az már megszabadult, különvált tőlem, saját életét éli immáron, és szól mindenkinek.
